Vakok között vagyok néma

Vakok között vagyok néma.

Vak az egész társadalom,

társaságom, élővilágom,

szemgödreiket csak én látom.

Ki szemét veszti, lelke sincs már

száradt szemgödröket látván

úgy mondják, a szem a lélek tükre

megkérdezem magamtól már

ki vak itten? Lehet vélem van a baj?

Egyirányú úton: szemben az árral

ebben a színtelen világban kommunikálni

nem tudok mással: tapintással, kézfogással

merthogy engem meg az Isten

azzal ver, hogy nyelvem nincsen,

száraz, meddő szám!

Zabálni tudok csupán

véled, nyelvem hiányában

hangot én csak hallhatok, vétózni,

vitázni, érvelni, mesélni,

diskurálni nékem képtelen,

mondd, hát van akármi értelem

egy ilyen életben, ahol különc vagy,

pedig valóban: normális

átkozva van nemző édesapád is,

ki akárki mással hason,

fia miatt kényszerül külhon-

ban évődni, mert én barom

magam sem tudom, miért kell

végzek magammal, úgy értem testemet eldobom

a sorból kilógnom, hagyom gyermek lelkem, egy más világon

magafajták közt hadd élje életét.