Közvéleménymutatás?




Ön kicsoda?
Ön honnan jött?
Önt hogy becézik?
Önnel elégedettek a szülei?
Önt mi zavarja?
Önt mikor hülyézték le utoljára?
Önnek mi baja?
Ön káromkodik?
Ön kibírja a hét fogást?
Ön él szexuális életet?
Önnek van szeretője?
Ön miért vált el?
Önnek melyik a kedvenc bűne?
Ön hogy alszik?
Ön mit álmodik?
Ön mit olvas?
Önnek fáj valamije?
Ön elveszi a szórólapot?
Mi az Ön státusza?
Önnek melyik a kedvenc testrésze?
Ön mit tervez a szerveivel?
Ön tervezi a nyugdíjaskort?
Önnek jók a fogai?
Mi van az Ön fülében?
Ön min spórol?
Mi az Ön szenvedélye?
Az Ön édesanyja jól főz?
Ön elégedett a főnökével?
Ön megbánta a szavazatát?
Ön szereti az emberiséget?
Ön mit kér karácsonyra?

Emlékek

torz emlékek tolulnak elmémbe
emlékek, eltékozolt évek, ifjúi csókok
miért? Miért tűnik tova a boldogság?
És üvöltő keserűséggel miért telek meg mindig újra?
Miért nem láthatom többé a felhő szitáján áttűző napot?
És az esővíztől sötétzöld füvű gyümölcsöskertet?
Miért illan el a gyerekkor felszökő lila gázként?
És a gond miért egyik napról a másikra köszönt be?
Miért kell felnőtté válni valamelyik reggelen?
És miért marad a gyermekkor örök rejtelem?
Miért nem feledhetem el
ahogy nagyapám mellett a tikkadt gulya delel?
vagy a szabad, gyümölcsfák közt nevető napokat
anyám szájából az esti népdalokat
Miért lesz minden az enyészeté, a hely, hol rád találtam, a szerelemre?
És miután meghalok, ugye te azért emlékezni fogsz a nevemre?

A mai reggelen


gyümölcsöt ettem füstölt sajttal
a Nap és az ablaküveg játszott smaragddal
kint: az illatok, a színek, a hangok, a fények
bent: az ízek, a vágyak, a dühök, a vétkek
a lélek.
Ránézek a világra: házak bukdácsolnak le a domboldalról
fákat kerülgetve görögnek a folyóig puszta megszokásból
majd visszatérnek helyükre, míg ismét terhesek nem lesznek holtaktól
akkor ugyanis megindulnak, s gazdájuk hulláját a párnás ágyból
a Dunába ürítik. Lakóik nélkül ugyanis a házak is kimúlnak
már nem kapaszkodnak, gyökereikkel a földből kibuknak,
s a holttesteket a zord, valaha bajtárs Iszter hordozza a Fekete- tengerig,
ahová egész hervadó Magyarország kerül nemsoká az utolsó emberig
s a vén folyam-rókát ellepik a merev magyar testek! Partját búsba dűlő, megtört házak szegélyezik
s a magyar folyó végül már nem visz el innen több tetemet, de a házak maradnak! Legalábbis ezt képzelem
ezen a mai reggelen.