Gondolatok menet közben
Busz, metró, busz, öreg, fiatal,
öregedő fiatal, öreg gyerekkel, elöregedő nő aki fiatal akar
lenni, unott, megkeseredett fiatal pofák, kérges, fásult öreg
arcok, vakon, üregeikben üresen forgó fénytelen szemek, ide-oda
vándorolnak a szemüregben, hátborzongató, szemhéjuk szárazon,
semmitmondóan gördül le szemgolyójukon, kizárólag puszta
megszokásból, és utaznak, kapaszkodnak dacosan a külvilágról tudomást sem vevő unottképű terpeszkedő tinédzserek arcába
bámulva, és akkor, akkor rájövök, hogy „ez mégse lesz már soha
máshogy”, semmi sem fog megváltozni, csak élünk tovább és
tovább és tovább.
