Gondolatok menet közben

Busz, metró, busz, öreg, fiatal, öregedő fiatal, öreg gyerekkel, elöregedő nő aki fiatal akar lenni, unott, megkeseredett fiatal pofák, kérges, fásult öreg arcok, vakon, üregeikben üresen forgó fénytelen szemek, ide-oda vándorolnak a szemüregben, hátborzongató, szemhéjuk szárazon, semmitmondóan gördül le szemgolyójukon, kizárólag puszta megszokásból, és utaznak, kapaszkodnak dacosan a külvilágról tudomást sem vevő unottképű terpeszkedő tinédzserek arcába bámulva, és akkor, akkor rájövök, hogy „ez mégse lesz már soha máshogy”, semmi sem fog megváltozni, csak élünk tovább és tovább és tovább.