Éjszaka van

éjszaka van, a buszok üresek már

árnyak hosszúk, laposak; kandurok háztetőkön

csontvázként gördülik körbe a sarkot

párzanak fönn a macskák nyávogva ritmikusan

álmatlan lány a szemközti ablakban

nézzük csak nézzük egymást, egymás arcán a bút

azt mondom, nézd, mily kihalt lett az utca

felmutat csillagokra, azt mondja tekintete

nem az utca hibás, hanem az ember

más, tiszta csillagok fent; bűnbugyros lelkek itt lent